Végigvegetálgattam valahogy Februárius sebesen múló havát is, az osztályrészem pediglen továbbra is többé-kevésbé tétlen vágyakozás. Ahogy decrescendoszerűen csendesedik és tisztul le körülöttem minden, úgy bújnak elő rejtekeikből egyre erősödő belső hangjaim. Közelednek morajlásaik, de nem tudom még kivenni, mit akarnak pontosan. A lábaimban gyűlik szépen a lefutott kilométerek száma és nem sok hiányzik már a kirakósból sem. Felfedeztem két remek angol sorozatot is, végigtoltam a nagyszerű Far Cry 3-at, illetve tartottam egy tucat kortárs szexuál-prevenciós előadást is.
Mivel Afrikában nincs lehetőségem a HIV-ről prédikálni a szerencsétlen őslakosoknak, a nagykanizsai 13-17 éves bennszülöttek között hirdetem a szexuális kultúra igéjét, bezsákolva ezzel néhány BOE-pontot, ami még jól jöhet a későbbiekben. Minden társaság máshogy reagál ugyanarra az előadásra: van, hogy prűd, szemeiket lesütő hetedikes lányok alkotják a hallgatóságot (nekik talán még tudok újat mondani, például, hogy az ejakuláció nem az, amikor az embereket kitelepítik a városokból) és van, hogy 17 éves, tesztoszteronszagú suhancok oktatnak ki az óvszerhasználat hátrányairól. Megfordultam 3 általános és 2 középsuliban is, illetve jövő héten megyek még a helyi "gladiátorképzőbe", hogy megpróbáljam csökkenteni a Kanizsai Dorottya Kórházban zajló tiniabortuszok számát. Bárhol jártam, nagyon jól éreztem magam, a helybeli tanerők igazán kitettek magukért (legalábbis előttem mindenképpen), segítőkészek voltak, elnavigálgattak és legtöbbször nem avatkoztak bele a munkámba túlságosan.
Külön öröm volt visszatérni alma materembe és nosztalgiázni kicsit a BLG falai között - ezúttal a másik oldalról szemlélődve. Így, néhány év távlatából sétálgatva a folyosókon csak arra tudtam gondolni, mennyi mindent kapott ettől az intézménytől az a kiforratlan valaki, aki valaha voltam (és most vagyok újra), hogy milyen is volt az az egyszerre felemelő és félelmetes érzés, hogy bármi lehet belőled, tényleg bármi, csak ki kell választanod az utad és itt minden segítséget megkaphatsz hozzá. Ennek ellenére három és fél esztendő múlva keserű szájízzel azon tépelődöm, miért vagyok képtelen kihozni magamból a maximumot és miért éppen erre az útra köteleződtem el a milliárdnyi másik helyett. Annyira egyszerű volt a gimis élet! Témazárók, felelések, barátságok, hülyéskedések, órarendek és szünetek a gondolatörvényben, minden tanóra más-más ízzel bírt a képzeletemben. Csak akkor észleltem, mennyire hiányzott ez a világ, a teljesíthető megmérettetésekkel ebben a védett környezetben, amikor ennyi idő után hálátlanul újra felbukkantam itt és megrohamoztak a tizenéves fejjel átélt emlékeim. Ez a 4 év volt életem legértékesebb és szellemileg legtermékenyebb szakasza, legszívesebben folyamatosan újraélném egy végtelen ciklusban az egészet. De az is jó lenne, ha közvetlenül érettségi után lenne egy fix mentett állás, amit bármikor betölthet az ember és újraindíthatja onnan az életét.
Miközben tűzzel-vassal igyekszem önazonosságot nyerni, a kül- vagy akár belföldi munkavállalás nehézségei tarkítják napjaimat. Ha másra nem is volt jó az utóbbi két hónap, arra biztosan, hogy belelássak a diploma nélküli vegetálás cudar magyar valóságába: a kenyérkeresésért vívott harc a minimális számú, sokszor megalázó és kizsákmányoló állásokért kiélezettebb, mint valaha. Kiszolgáltatva a segítőkész egyének által beígért, de legtöbbször természetesen banális okokból szertefoszló délibáboknak elkerülhetetlen, hogy néha idő előtt beleéljem magam bármilyen apró, elenyésző eséllyel is kecsegtető, de végül meghiúsuló munkatüneménybe. Ráadásul, ha idejekorán szétkürtöli az ember, hogyan fog dobbantani külhonba burcsázni, és aztán hoppon marad, még mulatság tárgyává is válhat ismerősei körében. Aránylag sok szálat sikerült megmozgatnom, minden munkakeresési felületet egybevéve volt szó idősgondozásról Floridában, tojásválogatásról Dániában, faipari munkáról Olaszhonban, bébiszitterkedésről Dél-Tirolban, szobalánykodásról a Peloponnészoszi-félszigeten - de valahogy minden elillant idő előtt. Egyelőre marad az ábránd, bár mostanra kissé lelohadt a kedvem és lecsupaszodtak a lehetőségeim is.
Mivel Afrikában nincs lehetőségem a HIV-ről prédikálni a szerencsétlen őslakosoknak, a nagykanizsai 13-17 éves bennszülöttek között hirdetem a szexuális kultúra igéjét, bezsákolva ezzel néhány BOE-pontot, ami még jól jöhet a későbbiekben. Minden társaság máshogy reagál ugyanarra az előadásra: van, hogy prűd, szemeiket lesütő hetedikes lányok alkotják a hallgatóságot (nekik talán még tudok újat mondani, például, hogy az ejakuláció nem az, amikor az embereket kitelepítik a városokból) és van, hogy 17 éves, tesztoszteronszagú suhancok oktatnak ki az óvszerhasználat hátrányairól. Megfordultam 3 általános és 2 középsuliban is, illetve jövő héten megyek még a helyi "gladiátorképzőbe", hogy megpróbáljam csökkenteni a Kanizsai Dorottya Kórházban zajló tiniabortuszok számát. Bárhol jártam, nagyon jól éreztem magam, a helybeli tanerők igazán kitettek magukért (legalábbis előttem mindenképpen), segítőkészek voltak, elnavigálgattak és legtöbbször nem avatkoztak bele a munkámba túlságosan.
Külön öröm volt visszatérni alma materembe és nosztalgiázni kicsit a BLG falai között - ezúttal a másik oldalról szemlélődve. Így, néhány év távlatából sétálgatva a folyosókon csak arra tudtam gondolni, mennyi mindent kapott ettől az intézménytől az a kiforratlan valaki, aki valaha voltam (és most vagyok újra), hogy milyen is volt az az egyszerre felemelő és félelmetes érzés, hogy bármi lehet belőled, tényleg bármi, csak ki kell választanod az utad és itt minden segítséget megkaphatsz hozzá. Ennek ellenére három és fél esztendő múlva keserű szájízzel azon tépelődöm, miért vagyok képtelen kihozni magamból a maximumot és miért éppen erre az útra köteleződtem el a milliárdnyi másik helyett. Annyira egyszerű volt a gimis élet! Témazárók, felelések, barátságok, hülyéskedések, órarendek és szünetek a gondolatörvényben, minden tanóra más-más ízzel bírt a képzeletemben. Csak akkor észleltem, mennyire hiányzott ez a világ, a teljesíthető megmérettetésekkel ebben a védett környezetben, amikor ennyi idő után hálátlanul újra felbukkantam itt és megrohamoztak a tizenéves fejjel átélt emlékeim. Ez a 4 év volt életem legértékesebb és szellemileg legtermékenyebb szakasza, legszívesebben folyamatosan újraélném egy végtelen ciklusban az egészet. De az is jó lenne, ha közvetlenül érettségi után lenne egy fix mentett állás, amit bármikor betölthet az ember és újraindíthatja onnan az életét.
Keresgélés közben az internet olyan alpári pöcegödreibe és undorító zugaiba is eljutottam, amelyekről nem is gondoltam, hogy léteznek. Röhej, hányféleképpen csábítanak prostitúcióra különféle ál(ca)hirdetésekkel: keresnek itt társalkodónőt, hostesseket, illuzionista asszisztensi és látványhölgyi munkást vagy éppen cselédeket egyedülálló legénylakásba (előny a perui vagy bolíviai származás...). Mik ezek?! De a szexiparon kívül is akadnak elég nevetséges állásajánlatok, mint például "Megbízható juhászt keresek hosszú távra." vagy nagy kedvenceim voltak még a különféle állatbarát aprók, ahol macskakörömvágásra vagy éppen kutyaóltisztításra kerestek embereket (mondjuk utóbbira jelentkeztem is). Egy másik nagy biznisz az állatfeldolgozás: csontolókat, henteseket csábítanának német sertéskombinátokba és tömegével kapnának a tapasztalt bél/pulykafeldolgozók után is.
Ahhoz sem kellett túl mélyre ásnom, hogy felbosszanthassam magam az igénytelen, gyatra és inkompetens külföldi álláshirdetéseken, amik még amúgy magukat professzionálisnak valló, felkapottnak számító állásportálokon is tucatjával megtalálhatók. Muszáj ide beszúrnom néhány illusztris példát:
A TÁRGY mezőben kérem, tüntesse fel az „IDŐSGONZODÓ” megnevezést. Amennyiben több információra van szüksége, kérdéseit felteheti a: angol.delrey kukac gmail.com e-mail címen. (hiába jelentkeztem időst gonzodni, mint a legtöbb hirdető, válaszra sem méltattak; ja és Alt plusz v a csodakombináció)
ne hezitáljon keresse budapesti képviselőnket andrea királyt a 003670-27741 78 on este 20 óráig (nemecsek ernő osztálytársa lehetett a csaj)
Ha el fogadta munkát -2-4 hét múlva nem tettszik munka, vagy ki rúgjak magát terheli szedésből benne lesz minden korrekten, 10 angol font köz-veti díjam (csak remélni merem, hogy ez Google fordító és nem emberi szerzemény)
Valami poénpadlizsán még versikét is farigcsált:
Akármennyire is ég már a lábam alatt a talaj, egyre reálisabbá vált, hogy Nagykanizsán kell berendezkednem vagy legalábbis ideiglenesen munkát vállalnom - na, nem mintha ez olyan könnyű lenne egy szimpla érettségivel. De nem lehetetlen! Alkalmi munkásként múlt kedden debütáltam a precíziós műanyagiparban a SIROMA-PLAST nagykanizsai fröccsöntő és szerelő gyártóegységében. A hangzatos operátor állást bárki betöltheti, aki rendelkezik betöltött 16. életévvel, ép látással és ízületekkel, el tud számolni maximum ötvenig és rendelkezik 1 perc szabadidővel, ami a betanításához szükségeltetik. Az égett műanyagaroma iránti fétis előny, de nem követelmény. Egyelőre öt nyolcórás műszakon vagyok túl, ha lehetséges, inkább reggel megyek, amihez 5-kor kell kelnem, de legalább nem megy el az egész napom. Pénteken és hétvégén 12 órásak a műszakok és egyébként lehetne menni éjszakázni is, de kiszámoltam, és az az 500 forintos kis többlet nem éri meg a bioritmusom totális újratervezését. Tápot a reggeli műszak után (illetve az esti műszak előtt) biztosítanak, melynek tematikája eddig ízlésemnek teljességgel elfogadhatónak bizonyult. Maga a meló monoton is meg nem is: ugyanazt kell csinálni sokszor 8 órán át, de legalább minden nap más az az ugyanaz.
Első alkalommal úgy volt, hogy jönnek az Auditól megnézni a gyártás folyamatát, ezért az idő nagy részében felmostam meg gépeket törölgettem. Tíz perc múlva persze ugyanúgy nézett ki minden, úgyhogy jobb is, hogy nem jöttek bizniszelni. Másodszor egy ENGEL (kis komcsi áthallással Engels) nevű masina által köpködött plasztikdarabkákat kellett "hólyagoznom", vagyis a selejtet jelentő légbuborékokat papírvágó késsel hámozni. Bár a végén büszke voltam, hogy valami hétezret megcsináltam, Böbe, a betanítóm elárulta, hogy amin én negyedórán keresztül piszmogok, azt ő két perc alatt szokta ledarálni, úgyhogy nem is értem, miért éri meg engem alkalmazniuk.Ja de, mert 480 forintos éhórabérért vagyok ott. Említettem már az isteni háttér-minimálteknót? Ez pozitívum persze, mert miközben felmosom a placcot az M18 és M26 névre keresztelt gépek között vagy selejtezem a sárga műanyaggyűrű-karikákat vagy fehér autóalkatrész-kütyüket, a gépmorajjal kiválóan lehet meditálni, kikapcsol engem is, de legfőképpen az agyamat, igazi chillout. Hétfőn először szocializálódtam is kicsit válogatás közben, majd végre valahára beállhattam én is a sorba, az M9 nevű koma gépbélhuzamából ürített végtermékeket vizsgálgattam karcolódásügyileg, majd rakosgattam őket szépen (9*4+7)*9-es elrendezésben egy dobozba. Aztán a keddi napom nagy részét is M9-cel töltöttem, úgyhogy kezdett is lassan a barátommá válni. Ember és gép között ilyen szimbiózis Michael és K.I.T.T. óta nem volt. Ezért is keseredtem el, amikor csütörtökön egy elcsendesedett M9 fogadott és selejtezni küldtek már megint. De legalább meghallgathattam egy középkorú nő beszámolóját depresszív életútjának legemlékezetesebb momentumairól.
Ahhoz sem kellett túl mélyre ásnom, hogy felbosszanthassam magam az igénytelen, gyatra és inkompetens külföldi álláshirdetéseken, amik még amúgy magukat professzionálisnak valló, felkapottnak számító állásportálokon is tucatjával megtalálhatók. Muszáj ide beszúrnom néhány illusztris példát:
A TÁRGY mezőben kérem, tüntesse fel az „IDŐSGONZODÓ” megnevezést. Amennyiben több információra van szüksége, kérdéseit felteheti a: angol.delrey kukac gmail.com e-mail címen. (hiába jelentkeztem időst gonzodni, mint a legtöbb hirdető, válaszra sem méltattak; ja és Alt plusz v a csodakombináció)
ne hezitáljon keresse budapesti képviselőnket andrea királyt a 003670-27741 78 on este 20 óráig (nemecsek ernő osztálytársa lehetett a csaj)
Ha el fogadta munkát -2-4 hét múlva nem tettszik munka, vagy ki rúgjak magát terheli szedésből benne lesz minden korrekten, 10 angol font köz-veti díjam (csak remélni merem, hogy ez Google fordító és nem emberi szerzemény)
Valami poénpadlizsán még versikét is farigcsált:
"Lányok, lányok, szobalányok!!!
Ha munkát itthon nem találtok,
Málta szigete vár Reátok.
Az állások hosszú távra szólnak,
biztos fizut garantálnak.
Tengerparti szállodákban
szobalányi munkakörben
lehet munkába állnod.
Nem kell más, csak telefonálnod."
Első alkalommal úgy volt, hogy jönnek az Auditól megnézni a gyártás folyamatát, ezért az idő nagy részében felmostam meg gépeket törölgettem. Tíz perc múlva persze ugyanúgy nézett ki minden, úgyhogy jobb is, hogy nem jöttek bizniszelni. Másodszor egy ENGEL (kis komcsi áthallással Engels) nevű masina által köpködött plasztikdarabkákat kellett "hólyagoznom", vagyis a selejtet jelentő légbuborékokat papírvágó késsel hámozni. Bár a végén büszke voltam, hogy valami hétezret megcsináltam, Böbe, a betanítóm elárulta, hogy amin én negyedórán keresztül piszmogok, azt ő két perc alatt szokta ledarálni, úgyhogy nem is értem, miért éri meg engem alkalmazniuk.
Összességében örülök, hogy nem érzem magam fölöslegesnek és van mit csinálnom, gyorsabban telnek így a napjaim is. A brit szál munkaügyben az utóbbi hetekben erősödött, fél lábbal már a La Manche túloldalán érzem magam, miközben játékban van még egy gyengus olasz szál is. Amíg valami össze nem jön, addig pedig minden út (a) SIROMÁba vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése