"Mi is statisztikák szerint dolgozunk. Tavaly ilyenkor fellendülés volt, de a Tesconak most éppen nem kell a munkaerő. Sajnáljuk." Befogadott holmi jöttmentként, emésztett egy hónapig, majd munkanélküliként ürít ki magából holnap a szigetország. Miközben az Incity Ltd. inkompetens, semmirekellő és tirpák bandája módszeresen és szisztematikusan, építőkövenként próbálta széthordani a Maslow-piramisom legalsó megmaradt rétegeit is, a találgatások és sunyi, üres ígéretek helyét átvette a keserű realitás és tisztánlátás: itt nem lesz munkám még jó darabig. Legalábbis nem azokkal a feltételekkel, amikkel eredetileg kalkuláltam. Mert itt rekedhetnék salátát válogatni 3 fokban vagy kizárólag 12 órás éjszakai műszakban "kemény fizikai munkát végezni" Liverpoolban, de minden pozícióra alá kéne írnom egy évre. Nem tart rám igényt Manchesterben és 10 mérföldes körzetében a KFC és a McDonald's sem. Egy ideig lebegett valami walesi csőgyáras meló is a levegőben, de a hosszútávú elköteleződés hiányában arról is lemondhattam.
Fiziológiai szükségleteket ugyan nem kellett nélkülöznöm, mégis egy szellemi-lelki lejtmenet volt ez a 30 nap. Folyamatosan készenlétben állni, várni olyan eseményekre, melyek sohasem következnek be, aztán szép lassan belátni, hogy hiábavalóság az ittlétem, erről szólt ez az egy hónap. Futottam 40 mérföldet (és ennek sokszorosát Temple Run 2-ben), megfordultam egy tucat angol parkban, jártam a City stadionjánál, részt vettem egy cseh lány huszadik szülinapi partiján és tanulmányoztam az artikulálatlan és elkorcsosult angol szövegkörnyezetet. A villámgyorsan végetérő kamu-"Erasmusom" legbizarrabb és legkínosabb percei kétségtelenül a húsvétvasárnapi istentiszteleten/vidámvasárnap-szerű gospel-ceremónián értek. Egy pár hétig lakott itt egy Jakob nevű szlovák srác, én meg gondoltam, legyen valami felelemelő érzésem, ha sonkát idén már nem fogyaszthatok, így nagy örömére vele tartottam egy misére. Azt hiszem, sosem fogom megérteni teljesen, mi volt az az eklektikus hitkavalkád, ami az eldugott imaházban fogadott. Volt itt minden: pásztorok, zenekar, gospel, vetítés, sok néger, ima, még több néger, énekek és ingyen csokitojások. Egy kicsit megérintett az öregebb pásztor beszéde Dzsízöszről, de lehet, hogy csak azért, mert angolul ilyesmit még nem hallottam.
Tekintve, hogy az Euwork visszafizeti a programdíjat és a repjegy árát is, az anyagi veszteségem szignifikáns, de nem megsemmisítően tetemes. Úgy próbálok meg a manchesteri kiruccanásomra tekinteni, mint egy szükséges shortcutra, a következő utazásom idő előtt elhunyt előfutárára.
Fiziológiai szükségleteket ugyan nem kellett nélkülöznöm, mégis egy szellemi-lelki lejtmenet volt ez a 30 nap. Folyamatosan készenlétben állni, várni olyan eseményekre, melyek sohasem következnek be, aztán szép lassan belátni, hogy hiábavalóság az ittlétem, erről szólt ez az egy hónap. Futottam 40 mérföldet (és ennek sokszorosát Temple Run 2-ben), megfordultam egy tucat angol parkban, jártam a City stadionjánál, részt vettem egy cseh lány huszadik szülinapi partiján és tanulmányoztam az artikulálatlan és elkorcsosult angol szövegkörnyezetet. A villámgyorsan végetérő kamu-"Erasmusom" legbizarrabb és legkínosabb percei kétségtelenül a húsvétvasárnapi istentiszteleten/vidámvasárnap-szerű gospel-ceremónián értek. Egy pár hétig lakott itt egy Jakob nevű szlovák srác, én meg gondoltam, legyen valami felelemelő érzésem, ha sonkát idén már nem fogyaszthatok, így nagy örömére vele tartottam egy misére. Azt hiszem, sosem fogom megérteni teljesen, mi volt az az eklektikus hitkavalkád, ami az eldugott imaházban fogadott. Volt itt minden: pásztorok, zenekar, gospel, vetítés, sok néger, ima, még több néger, énekek és ingyen csokitojások. Egy kicsit megérintett az öregebb pásztor beszéde Dzsízöszről, de lehet, hogy csak azért, mert angolul ilyesmit még nem hallottam.
Tekintve, hogy az Euwork visszafizeti a programdíjat és a repjegy árát is, az anyagi veszteségem szignifikáns, de nem megsemmisítően tetemes. Úgy próbálok meg a manchesteri kiruccanásomra tekinteni, mint egy szükséges shortcutra, a következő utazásom idő előtt elhunyt előfutárára.
