Rivotril

Mindeközben az Anker-közben
Ülök az ablakon áteső napfényben,
Morfondírozom, mit tud rólam az apám,
Biztosan fölösleges a clonazepam?

Lefelé nézve csábítás: idegenek, hangok és limlom
És ha kicsit kihajolok, felsejlik a Mátyás-templom.
Azt hiszem, vetélkednének már a virágok,
De engem idebenn paralizálnak kilátástalanságok.

Az elmém irdatlan fazék, ős kérdéseken fő,
Delírium ez: eszelős, mély szellemi fertő.
Egyszer robban majd egy nagyot,
S kiokádja a benne szunnyadó iszonyatot.

Nekem nem a bokám fáj,
A koordináta-rendszerem van darabokban!
Ha még sokáig agyalok,
Megint elindulok gyalog.

Lennék álomba szenderült utolsó utas,
Aki megbocsáthatatlan bűnökben ludas,
Kinek a szeme alatti táskákban titkok lapulnak
És nincs más dolga, mint engedni álombeli kapuknak.

Húzd most meg magad, türelmed legyen börtönöd,
És ne szolgáld ki összes alantas ösztönöd!
Lelked, ha nem is bántatlanul tiszta,
Egyszer lehetsz majd több, mint statiszta.

Írtam március huszonakárhányadikán, szellemi önmegsemmisítés okán

Amiért érdemes

Minden ablakért, ami fényt enged be.

Minden szóért, amivel felszólítanak, kérdőre vonnak vagy figyelmeztetnek; és legfőképp a kimondhatatlanokért.

Minden őszinte érdeklődésért, kérdésért és különösen a megválaszol(hat)atlanokért.

Minden hangért, ami élénkít, bódít, vagy annyira szép, hogy az már szinte fáj.

Minden különbségért, ami csodálatra méltó és minden hasonlóságért, amiben megnyugvás lelhető.

Minden fiókba rejtett titokért.

Minden gondosan becsomagolt semmiségért és összeguberált ócskaságért. 

Minden hajszálért és minden fűszálért.

Minden érintésért, ami bizserget, lelket táplál vagy érezteti emberi mivoltomat.

Minden időért, legyen az óraketyegés, vizitidő, pokolélmény vagy Szentivánéj.

Minden átsuhanó gondolatért, ami pár pillanatra olyan téren és időn kívüli összeköttetést létesít elemek között, ami sem azelőtt nem volt, sem azután nem lesz.

Minden önreflektív eszközért, amivel lenyomatát adhatom annak az egyetlen világnak, amit még én magam sem ismerek.

Minden túlélt mélypontért, krízisért és veszedelemért, mert végül minden végső helyére kerül.