Közel két hónapja járok újra magyar földön. Idén már másodszor blicceltem végig a poszt-apokaliptikus betonvidéken áthaladó, Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2-es terminál és Kőbánya-Kispest M között közlekedő 200E jelzésű busz lehangoló útját. Aztán a bölcsen őrzött és dugdosott BKV-jeggyel elkallódtam a koliig. Három és fél év bentlakás nem elég, de ez a suttyó portás amúgy sem ismert fel soha (vagy köszönt vissza), hogy bejuthassak, elkobozta az útlevelemet. Szépen beosontam a földszinti kettesszoba nyitott ajtaján, kényelmesen elhelyezkedtem és vigyorogva vártam Edét, aki később rávilágított, hogy ebből a helyiségből indultam május közepén este és ide is tértem vissza másfél hónap múlva.
Különös hangulatban voltam hetekig, meg is jöttem meg nem is, ha valaki megkérdezte, milyen volt, csak egy 'ö'-höz hasonlító fonémát ismételgettem vagy nagy nehezen kinyögtem, hogy 'Jó.' Verbálisan mindannyiszor csődöt mondtam, mutogattam a képeket és hozzájuk semmitmondó magyarázatokat fűztem vagy mesét költöttem, próbálkoztam néhány kisebb eseményt anekdotává érlelni, de nem sikerült igazán átadnom a dolgok esszenciáját. Közben szépen lassan visszatértem abba az émelyítően depresszív és szürke magyar közegbe, amit valóság néven is ismertem annak előtte. Régi cimborákként üdvözöltem a függőben hagyott bajaimat és következhetett az elmém rehabilitációjának utolsó szakasza, egy kéthónapos jól bevált hazai nyár eltöltésének formájában.
Újra itthon voltam hát, hazatértem újdonsága lassan megkopott, de közben elkezdett ülepedni az átélt idő anyaga. Egyvalamit még nem próbáltam, amivel a szóbeli kudarcok helyett megmenthetném a bennem keringő tartalom egy részét, amit sajnálnék veszendőbe menni látni. Elmondhatatlan, de talán nem leírhatatlan. Írásban úgy érzem, mindig is jobb voltam, de fogalmam sem volt, hogyan álljak hozzá a hatalmas, de kissé kaotikus emlékanyag rendezéséhez. Mi az a csodaformátum, amelynek segítségével a legtöbbet lehet átadni egy ilyesfajta élményből? Napló, kisregény, esszé, zsebfilozofikus katyvasz, sorozatszkript, mese, sci-fi, egész estés rajzfilm vagy képregény? Aztán egyszer csak beugrott, hogy a legjobb forma - amorf.
Az zavart, hogy nem tudok átadni mindent. Tudok viszont meríteni ebből a mélységes mély kútból. Merítések egy kivételes univerzumból - mindabból, amit átéltem, amit hozzáképzeltem, amit éreztem akkor és ahogyan reflektálok ezekre most. Egyszerű hétköznapi tapasztalat, hogy a folyadékok mindig felveszik a tároló edény alakját. Ha bármi kikívánkozik belőlem, azt engedem elszabadulni, jöjjön, ahogy van. Agyonszerkesztgetés, modorosság és öncenzúra helyett nyersen; fölösleges magyarázkodás és sallangok nélkül, színtisztán. Amíg örömömet lelem benne.
Most az következik, ami a legelemibb; a lehető legtöbb információ átadása a lehető legtöményebben. Ezek a cseppek lebegnek az oldat tetején. Sok közük nincs a kondér aljához, a sűrűjéhez, de értük nem kell mélyre nyúlni.
..
.
Tisztában voltál-e azzal az érdektelen információval, hogy
- közel 30 nemzetiségű emberrel találkoztam hat kontinensről?
- utáltam, de néha csak járművekkel lehetett továbbhaladni?
- kábé átlag 21 kilométert gyalogoltam naponta?
- egyszer nem találtam meg egy hidat és helyette motorcsónakkal vittek át a másik partra?
- az első hús-vér magyar ember, akivel összefutottam, egy szenilis öreganyó volt a legutolsó napon?
- ettől az anyótól tudtam meg olyan létfontosságú információkat, minthogy érdemes délre berni Santiagóba, hogy részt vehessek a zarándokmisén?
- annyira megrögzött voltam, hogy egyszer 23 kilométert kerültem gyalog ahelyett, hogy vonatra szálltam volna?
- én voltam az utolsó zarándok, aki elhagyta a borresi szállást, mert másnap egészségügyi okokra hivatkozva azt bezárták?
- egy fura férfi mindenképpen el akart vinni a kocsijával El Astilleroba?
- azt hittem, senki sem fog majd borotválkozni, mert ez is hozzátartozik, de egyedül maradtam a szakállnövesztéssel?
- az első héten úgy éreztem magam, mintha egy nyugdíjas luxuskiránduláson vennék részt?
- egy fiatal lengyel pár nászútnak tervezte a Caminót, de szerencsétlenek kifogták a több hetes esőt és lehetséges, hogy szétmentek?
- az első magyar szó, amit hallottam, a "Komárom" volt és egy svájci lány szájából hangzott el?
- Irúnban azt írták a zarándokútlevelemre, hogy angol vagyok, mert angolul szólaltam meg?
- és egyébként is, legtöbbször érthetetlen módon németnek vagy angolnak néztek, aztán mikor bevallottam "balkániságomat", kuriózumként tekintettek rám a származásom miatt?
- meséltek egy nőről, aki két lóval indult útnak, de az egyik lebetegedett és ezért fel kellett adnia?
- Guernicát egy fiatal amcsi párral jártam be és a srác, miközben azon fáradozott, hogy megörökítse a röhejes pózolásomat a Guernica-csempézet előtt, elhagyta a napszemüvegét?
- egy német férfi egy hétig nem tudott elmozdulni Liendóból, olyan cifrafosást kapott?
- Santiagóig minden nap továbbálltam és máshol hajtottam álomra a fejem, kivéve Bilbaót, ahol a Guggenheim Múzeum miatt maradtam egy extra napot?
- rendszeresen kóbor kutyákat kellett kerülgetnem?
- a második héten találtam egy remek magyar nyelvű sci-fi novellákkal teli kötetet, amit beosztva olvasgattam Santiagóig? (ezt)
- egy német nő teóriája szerint Ábel ölte meg Káint és ezért eszik a mai ember annyi húst?
- egyszer megpróbáltam egy aggregátorház tetején aludni?
- Fisterrában elégettem egy pólómat?
- egy francia nő első kérdése minden megérkezésnél az volt, merre van a bár?
- a katalánok és a baszkok is büszke, szeretetreméltó és segítőkész népség?
- a buszozást végig csalásnak tartottam és amikor buszozni kényszerültem, akkor is visszafelé mentem?
- csodával határos módon mindössze egyszer kellett a szabadban székelnem?
- és ez egyben a fölöslegesen cipelt babapopsitörlő-kendők egyetlen használata is volt?
- Ribadesellában belekeveredtem egy elsőáldozási díszmenetbe?
- hat hét alatt hat kilót fogytam?
- egy santiagói japán recepciós Budapestre jár fogorvoshoz?
- egy német nőnek a kandallónál hagyott bakancsának talpa megolvadt és használhatatlanná vált, majd másnap megpróbált a sártengeres erdei ösvényeken flipflopban továbbmenni, ami persze nem sokáig tartott és haza kellett térnie?
- az első hónapban olyan cudar volt az időjárás, hogy csak egy délutánt töltöttem pulóver nélkül?
- azt a pulóvert is elhagytam, de adtak egy másikat?
- Oviedóban csak illegálisan tudtam pénzt váltani?
- minden nap eltévedtem?
- három katedrális volt az úton?
- a baszk egyetlen élő nyelvvel sem áll rokonságban?
- egy spanyol férfi dinnyeevés közben a híres magyar írónő, Mária Sándor Embers című regényéről beszélt, de csak napokkal később jöttem rá, hogy A gyertyák csonkig égnekre gondolt?
- a ridegen tartott állatokkal való ismerkedésemnek köszönhetően kiválóan differenciáldiagnosztizálom a lovak, tehenek, birkák és kecskék ürülékét?
- egy szlovén gyerekkel kis híján ölre mentem, mert lenácizott?
- az asztúriai hagyományos sidrát mindig frissen bontják és magasról öntve szolgálják fel, az utolsó kortyokat kiöntik és egyébként lóhúgy ízű?
- időnként az úton elhunyt zarándokok keresztfái mellett haladt az ösvény?
- a négy spanyolországi tartomány, melyeken átvándoroltam, mintha négy különböző ország lett volna?
- a nyuggerséget leszámítva a nővér a leggyakoribb foglalkozás a zarándokok között?
- egyszer úgy elbambultam, hogy lefejeltem egy STOP-táblát?
- a spanyol borok olcsók és jók?
- a legtöbb ember naplót írt?
- rákaptam az úton a kávézásra?
- három monostorban jártam, ebből egyben aludtam, egyben pedig találtam egy oszló róka/kutyatetemet?
- a franciák büdösek?*
- három (Bori notesz-szerű) kis fekete füzetet vittem magammal, amiből kettőt elajándékoztam, egyet pedig teleírtam és az utolsó mondatot Santiagóban vetettem papírra?
- átlagosan 12 eurót költöttem egy nap?
- az összes cuccom belefért egy 35 literes hátizsákba?
- sok Camino-párocska született a szemem láttára, például skót-német és spanyol-francia párosításban?
- több mint 40 napig éltem internet nélkül, ami felszabadító volt?
.
.
.
