Ott van egy nyúl a rengetegben,
Már most megbántam, hogy beengedtem.
Koponyaárkon-bokron túl,
Alamuszi hipotalamuszi dúl.
"Ezek a mihasznaságok idegenek."
Szegény összekuszálja az idegeket.
"Mik ezek a csúnya képzetek?"
Csak a lepukkant játszóterű képzelet.
"Szökkenek és bámulom,
Mint lát világot egy álom."
A régiek édesek és krémesek,
A frissebbek rémesek és prémesek.
A memória szigetnyi nyugalom,
Agyvizeken gondolázó kis halom.
Néhány emléknyom örökké való,
Rögzített jelszó és szívkombináció.
Itt őrzöm a mosolyod ívét,
A repülőutat, a tökfőzelék ízét.
Pár lekopogott ütemet a zongorán,
A feliratot agykamráim falán.
A gyerekkorból azt, hogy derűre ború,
Hogy világtalan, aki velem egykorú.
Épültek parttalan vonzalmak,
Sarjadtak tudattalan borzalmak...
Ideje elengednünk egymást,
Meguntam az elmebéli utazást.
Ott volt egy nyúl a rengetegben,
Beengedtem, de nem szerette.
Kimúlt a kóborló kisemlős,
Maradtam egyedül, a velőhős.
2015 február
