2015. november 29., vasárnap

Alvázlat

I. Tested

Hús, zsír, szőr.
Ez itt a tested, ahogy a kanapén tesped.
Bőrkeményedés, vadhús, zsírcsomók,
viszketés, sajgó harapásnyomok.
Mocskos talp, kérges tenyér,
lábadon megpattan egy kósza visszér.
Lüktetnek a véredények,
felhámoddal beterülnek a szobanövények.
Hús, zsír, szőr.

Fül, szem, bőr.
A hangja állati. Izzad, szaglik és szelel,
ha kérdezem, megremeg, de nem felel.
Igényli, hogy szépen megöntözd,
ami kisarjad vaskos combjaid között.
Legjobban akkor szeretem,
ha szunnyad az élő szövetpáncél,
ráncai nélkül megnyugszik pár arcél.
Fül, szem, bőr.

Fog, csont, ín.
Benned lenni nekem kín.
Kopog a köröm,
hátadon a kiserkenő vér: öröm.
Tested ellenem eszközöd,
de hozzá persze nincs közöd.
Fog, csont, ín.

Fogalmad sincs,
ez a mikrokozmosz
nekem mit okoz most.


II. A vágy

Mohó és telhetetlen,
jóllakatni - mint gyermeket - nem lehet.
Hozzám ugyan nem ér, nem kér soha,
de követel és bánt, mint egy mostoha.
Lelkemet mocskolja és fojtogat,
nyers, durva és gyújtogat.
Kilakoltatnám, száműzném,
vagy bebörtönözném, ha tehetném.

Falad kaparva,
lucsokban
előtted
térden
csúszva
könyörgök, kérlek:
tartsd magad, míg elérlek!


III. Szerelmed

Szeretnék szívedbe markolni,
aortádba vackolni,
átjutni a résen,
ahogy passzírozol a présen,
átbújni a tű fokán
és felkelni idejekorán.
Zuhannék veled millió mérföldet,
tudod, a mi gépünk sosem ér földet.