Hús, zsír, szőr.
Ez itt a tested, ahogy a kanapén tesped.
Bőrkeményedés, vadhús, zsírcsomók,
viszketés, sajgó harapásnyomok.
Mocskos talp, kérges tenyér,
lábadon megpattan egy kósza visszér.
Lüktetnek a véredények,
felhámoddal beterülnek a szobanövények.
Hús, zsír, szőr.
Fül, szem, bőr.
A hangja állati. Izzad, szaglik és szelel,
ha kérdezem, megremeg, de nem felel.
Igényli, hogy szépen megöntözd,
ami kisarjad vaskos combjaid között.
Legjobban akkor szeretem,
ha szunnyad az élő szövetpáncél,
ráncai nélkül megnyugszik pár arcél.
Fül, szem, bőr.
Fog, csont, ín.
Benned lenni nekem kín.
Kopog a köröm,
hátadon a kiserkenő vér: öröm.
Tested ellenem eszközöd,
de hozzá persze nincs közöd.
Fog, csont, ín.
Fogalmad sincs,
ez a mikrokozmosz
nekem mit okoz most.
II. A vágy
Mohó és telhetetlen,
jóllakatni - mint gyermeket - nem lehet.
Hozzám ugyan nem ér, nem kér soha,
de követel és bánt, mint egy mostoha.
Lelkemet mocskolja és fojtogat,
nyers, durva és gyújtogat.
Kilakoltatnám, száműzném,
vagy bebörtönözném, ha tehetném.
Falad kaparva,
lucsokban
előtted
térden
csúszva
könyörgök, kérlek:
tartsd magad, míg elérlek!
III. Szerelmed
Szeretnék szívedbe markolni,
aortádba vackolni,
átjutni a résen,
ahogy passzírozol a présen,
ahogy passzírozol a présen,
átbújni a tű fokán
és felkelni idejekorán.
és felkelni idejekorán.
Zuhannék veled millió mérföldet,
tudod, a mi gépünk sosem ér földet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése