Számvetés, számaratás

egy lépés hátra, kettő előre, ha zsákutcába jutsz, farolj ki belőle,

szét vagyok esve,
2012 telén darabokban,
kirakom magam is: maradok valaki

       Valahonnan innen indultam, jó nagy körrel vissza is érkeztem térben ugyanide. Úgy érzem, ez egyszer érdemes volt menekülőre fogni, még ha többszöri használatra nem is ajánlott viselkedésforma a lelépés. Egyetlen pillanat törtrészéig sem bántam meg, hogy így alakult, jól jött az átmeneti izoláció, a reszocializáció meg sikeresnek mondható a maga korlátaival.
       Mi történt velem az Úr 2013. esztendejében?
       Próbáltam minden körülmények között ember maradni.

Tartalomjegyzék (á lá Parti Nagy Lajos):

Január: Újév kagylójellel. A padló alatti padlón. Mélyrelaxációnak álcázott fetrengés. Az olaszokhoz akarnék menni. Még több fetrengés, de hát nincs értelme felkelni. Indulhat a felvilágosítási maraton. Szabadhegyi futóutak. Kanok vodkáznak sűrű havon. Gyári idők, selejtezők. A keretet rakjuk ki először! Vékony jégen állni.

Február: Oldódó idő. Jövőbörze kutyasétáltatás közben. Hívd Biankát! Szükülő időkeret. Külföldi lehetetlenségek. Ki a legjobb hólyagozó hógolyózó e gyárvidéken? Az M-53-as kaliber. Sztorik csípőből - unaloműző történetek selejtezőknek. Látogatás szalma máteremben. Hazafutások, időtlen kérdések.

Március: Mindent egy retkes lapra: Euwork Kft. Gyorsított előkészületek. Először a 200E-n. Fél év múlva jövök! (hazug ígéretek sorozat 23.) Március Mencseszterben. Hideg szoba, székely jó kedvvel fűtve. ASDA, téglaházak, érthetetlen beszéd. Time (and money) is running out. Vergődés, futás, céltalanság. Azon a kártyán van a gáz, de elfogyott, mint látod. Két magyar, három cseh, egy lett, meg egy echte angol. What is your problem indeed?

Április: Húsvét szkájpon. Iszonyat feszültség. Szemétszedés for free. A káosz egy négybetűs szó. Egy furcsa búcsúbuli (hogy kerülnek ide cigányok?). Utolsó nap a szemétpatak mentén - Newton Heathtől a Picadillyig. Diversion ends. Fogadóbianka. Kinek kínosabb a kölcsön: aki adja, vagy aki kapja? Preparáció a nagy útra. Tényleg megtörténik!

Május: Hátizsák-, rövidgatya-, naplóbeszerzés. Válaszd az Északit! Az ezredik búcsú/gyalog a reptérre. Röpülünk! Ez már a KÁMÍNÓ?! A leghosszabb nap (instant klasszikus). You can stay for the night or for the rest of your life. Egyetemes magány, esik eső, nagyon fáj. Luxusnyuggerség. A vihar szeme. A vissza-csapás. Baszkok, amcsik, Bilbao és guernicai látomások. Kínos vacsora, vol. I. Az arany virágcserép és a hamis prédikátor. Milyen érzés itt lenn(i)?

Június: Szerteágazó utak: még köbö 700 kilométer. Hol kezdődik a hit? Kínos vacsora, vol II. Templomok, csordák és elkúrt életek. Az ősidők nyomai. Végre fiatalokkal! Kávézások egy holland nővérrel. Fogyótúra. Mujbien itt minden. A borresi rém. Ribadeselláért érdemes élni. Ettem ma már eleget, tonhalat meg kenyeret. Néma gyereknek bankjárás (Oviedo). A borresi rém visszatér. Ennek az útnak nem lehet vége! Katarzis és katedrális. Világvégi szabadalmak. A boldogság napjai. Nincs több búcsú/gyalog a reptérre.

Július: No mas! A teljesség felől. Posztkámínó-szindróma. Elmondhatatlanság, emészthetetlenség. Egy balatoni kár. Oda-visszaesés. A régi hetes egy klafa bicikliút. Ami megmarad.

Augusztus: Az utolsó szabad hónap. Tejfakasztás telihold fényénél. A meglelt Deák-igazolvány. A hibrid félév elméleti háttere. Kell-e én a mentősöknek?

Szeptember: Üdv a tébolydában, már hiányoztál! Dékáni: még mindig ugyanazt tépkedem. Dunaparti futógondolatok. Miért ne marAnna ő? Itt a 24. óra beszél. Plazmaszolgálunk és védünk. Bergendiágihoz jöttem.

Október: Azért szeretlek, Sparfield. A macskám akkorát szart, mint egy dokkmunkás. Ne hívd Biankát! Egészségtudatos táplálkozási mozgáskoordináció. Tequila az arcra? A multik alja. Sátántangózom.

November: Asperger másodszor? Újabb vallomásokk. Ankerközbe jött valami. Jó a humorérzék odafenn. BOE-berkek. A csinovnyik élete. Zúgás Zuglóban. Körömvágás plexi mögött. Félmaraton és szövődményei. Kávé egy hónap még az év.

December: Puercsengetés dióval. Ráz a TNT-s kilincs. Kezdődik az idei őrület. Jelel és elfárad. A legdurvább hét. Mi az a buspiron? Fritusnak vége. Kis karácsony, nagy indokolatlanság. A legújabb regeneráció. Az inga játéka.

És most tovább, irány a sűrűje!

Eszmélet

          Nincs lineáris idő. Sátántangó van, cirkularitás, csigalépcsőidő. Össze van itt keveredve minden, mégis megáll egyelőre egyben. Asszociációs ösvények. Párhuzamos univerzumok. Alternatív idősíkok. Ismét előbújt belőlem a zsebkoelhó. Telik az idő, gyűlik a genny.

"Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent." 

         A kollégiumban vagyok. A fejem fölött az "Itt létezett H. Ábel 2009 IX. és 2012 XII. között." felirat, de egy ócska szögön afölött a reményt adó kagyló lóg, amire álomba zuhanás előtt rápillantva azzal a tudattal merülök alá, hogy van értelme mindannak, ami zajlik. Most hárman vagyunk, sokszor feszültségben, belviszályban, toxikus légkörben. Csukd be a hűtőajtót, ha kimész a szobából, köszi. Már megint sós a tükör? A feldarabolt éjszakázás rontja az alváshigiéniát. A második emeleti tanulóban nem sok minden változott, eltűnt ugyan a "Lernen macht frei" papírfecni, de az áporodott, oxigénhiányos levegőben aszalódó arcok még mindig ott küszködnek éjszakáról éjszakára, általában a könyvek, néha egymás fölött izzadva-nyögve, Ede kihűlt szent helyén. És dugul a mosogató, kitör a szargejzír is minden héten. A bélsár nem, az életkedv annál inkább szivárog lefelé lassacskán a lefolyókon, ahogy tartunk a vizsgaidőszak felé. Okozom vagy fokozom a diszkrepanciát?

"Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka."

        Csütörtökeim és péntekeim epicentrumában már több mint két hónapja az Ecseri út áll, valahogy sikerült a TNT Express Hungary-nél részmunkaidős network adatrögzítőként elhelyezkednem. A csinovnyikélet se a régi már, legtöbbször lazaság van és "kosztreport" meg "debríf", miközben 480 per óráért számolom a vidéki stoppokat. Egyszerre kínos és kellemes a munkahelyi miliő (Te figyelj, Ádám, hogyan kell szmájlingot csinálni fészbúkon?), átkonvertálódni droiddá csütörtök reggelenként már egyáltalán nem szokatlan. Meddig tartható fenn ez a bizarr mellékvágány?

"Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok."

      A villamossíneken futok, kerülgetem a kocogókat, élvezem a napsütést. A tömeg szépen lassan csökkenti a dimenziószámot és jó félóra múlva egyedül futok a lezárt Duna-parton. Az utolsó kilométereknél, amikor már biztos az egyéni rekord és a szupramaximális teljesítmény, kis híján elsírom magam, de aztán a végső kanyarban beelőz egy tizenévesforma kisgyerek, az magamhoz térít. Az első félmaratonom egy óra harminchárom perc hat másodpercig tartott. Ez az önmegvalósításom jelenlegi csúcsa. Az ára egy hét múlva, a futópadon hasít belém, a tervezett második félévi ötszáz kilométer helyett azóta is rosszban sántikálok, MR januárban.

"Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra."

   Negyedév, csapó kettő. Déja vu és jamais vu kavarog a kávéscsészében. Egészségtudatos táplálkozási koordinátorság. Non-profit egyesületben tevékenykedni remek dolog, főleg, ha tisztségviselő lehet az ember. Még ha nem is indult senki más a pozícióért. Vezetőségi ülés, molinó, konstruktív bizalmatlanság, szekciófelelősség, pontok, beszámolók, világnapok, p r e v e n c i ó. Legszorgosabban a spanyolt tanulom, hamarosan az is kiderül, visszatérhetek-e a nyáron.

"Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat."

      Ülök a villamoson, büdös van, körbevesznek a magyar valóság figurái, depresszív itt minden. Zombiapokalipszis után lennék? Ja nem, ez csak Pesterzsébet. Ma szexuális felvilágosítás lesz, gyerekek. Mindig ilyen kevesen vagytok? Hogy a két terhes csaj pont nincs jelen? Janika, most már fogd be a rohadt pofád, senkit sem érdekel, hány gádzsit csináltál fel. Nem, nem eheted meg a banánt, még lesz két osztály és amúgy én is éhes vagyok. A szexualizmus az bűn?

"Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam."

       Ritkán jutok haza. De most itthon vagyok, hazafelé oldalgok a Monostori nevű kimérésből, újra tininek érzem magam és megint csak az hajt, hogy éjek leple alatt ablakok alá osonjak, padokon várakozzak, amíg oda nem fagyok. Imádok abban az időtlen, idétlen éjszakában hazavergődni, mert ha errefelé bejárom a várost, megjárom életem addigi ívét is, még ha csak tetszőleges sorrendbe rendezett darabokban is. Azt sem bánom, ha itt kell élnem, de leginkább meghalni szeretnék majd idehaza ( - jöttem rá egy szemerkélő esős délután valahol Bodenaya és Tineo között). 

"Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa."

       Egy nő aszpikos disznónyelvelése után szörnyülködtem éppen a kultikus ecseri úti Spar bal szélső sorában bambulva (Böbe, gyere a kasszához, légy szíves, köszönöm!), amikor elindult az a kéthetes miniepizód, ami elementáris erővel ránthatott volna magával lefelé, ha hagyom. A sorban kettővel mögöttem álló lány után indultam, letámadtam, elkísértem (néha még kísértem), aztán meg semmiért egészen, ennek nincs értelme, hiába ajz fel, nem leszünk barátok, pedig már úgy beleéltem magam. Sokáig gondoltam még rá (húszdeka sajtos spárizsit kérek szépen, huszonhárom lett, maradhat), különösen, hogy kiirthatatlanul beleköltözött Eddie Vedder szirénáiba is, de most már ott is marad. Az ilyen kaliberű viszonyok ez évi kvótáját (f)elhasználtam.

"Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni."

  Elég egy fészbúk-poszt, egy totálisan véletlen manchesteri artefact a hétköznapjaimon, és máris ott vagyok abban az alternatív univerzumban, amelyben angliai vendégmunkás, gyökeret verni képtelen gyökér képében reinkarnálódom minden iparvárosok ősatyjának graver lane-i háztartásában. A porridge reggelire, meg a suburban running estebéd előtt beépültek az életembe, a többi történés felejtős. Hogyan hiányozhat az, amiről  t u d o m , hogy nem volt jó és úgy még menekülni sem érdemes?

"Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant."

    A sárga nyilak eltűntek már ugyan egy ideje, a zarándokutam momentumai azonban be-bevillannak és sokszor emlékeztetem magam, miként is égettem egy lángon semmivé elhasznált gúnyámat és elnyűtt tulajdonságaimat Finisterrében, a tengerparton. Hogyan váltam magammal azonossá, mással azonosíthatatlanná. Tehéncsordákon, erdőrészleteken és sártengereken átkelve küzdésből, diszharmóniából emeltetett katedrális. Kakofóniából aranymetszés. Feloldozódtam. Az életben maradásnak nincs kontraindikációja.