A szavak természete

A szavak informálnak

Sajnálom, de arról kell tájékoztatnom, hogy Önt szabad mozgásában 24 órán át minden nehézség és jogi akadály nélkül lehetőségünk van - és sűrű bocsánatkérések közepette kö-te-les-sé-günk is jelen esetben! - ún. közvetlen veszélyeztető magatartása miatt úgy pszichológiai, mint kémiai és fizikai módszerekkel korlátozni. Amennyiben a maximum 24 órán át tartó szoros obszervációnk és mindennemű pacifikáló kísérleteink ellenére úgy ítéljük meg, hogy Ön továbbra is közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít (a teljesség igénye nélkül: auto- és/vagy heteroagresszió, violens magatartás, agitáció, gátoltság, szuicid avagy homicid tentamen, tudatzavar, fenyegető delírium, első pszichotikus epizód, poriomán tendenciák), akkor Önt a beleegyezése nélkül, ha szükséges, a biztonsági szolgálat kíséretében Szubintenzív Részlegünkre kísérjük további terápia céljából. Megkezdődik az Ön sürgősségi gyógykezelése. Az Ön beszállításának, majd az Ön korlátozásának indokát és jogosságát egy független szakértőkből álló háromfős különítmény fogja felülvizsgálni egy "bírói szemle" során, melyen jelenlétére feltétlenül számítunk. Ezen eseményre az első 24 órán túli korlátozását követő 72 órán belül kerül sor, általában a hétfői vagy csütörtöki napok délelőttjén, szabad- és ünnepnapokon is. Ha és amennyiben a fent említett szemle az Ön további korlátozását a hatályos jogszabályoknak megfelelően elrendeli, úgy a továbbiakban is folytatódik az Ön ún. kötelező gyógykezelése. A kezelés során az Ön kezelőorvosa a terápiás folyamat bármely pontján kezdeményezheti az Ön ún. önkéntes gyógykezelésbe vételét, amit tehát Ön kezdeményezett. Ellenkező esetben az időszakos szemle havonta vizsgálja felül az Ön állapotát, ítéli meg a veszélyeztető magatartás fennállását avagy fenn nem állását, és rendeli el az Ön további gyógykezelését még maximum 30 napig vagy kötelezi intézményünket, hogy Önt 24 órán belül zárójelentéssel emittáljuk.

Van kérdése?

Igen, lehet dohányozni.


*

A szavak dezinformálnak

Ahogy arról elsőként a Ripost beszámolt, a meleg, iszlám, migránssimogató drogos fekete bűnöző; a bukott és lejáratott, Simicska-bérenc, nyilvánvalóan Soros kottájából játszó; hazaáruló, szemkilövető, rasszista szélsőjobboldali és Brüsszel-párti ellenzéki képviselőkkel kokettáló tüntiző szánalmasan leszerepelt. A buzi négerekkel és demens pápákkal fotózkodó, muszlim terrorszervezeteknek hízelgő, Sargentini-jelentő balliberális szekértáborba tartozó, elmúltnyolcévben világossá válóan külföldi sorosista zsoldosok által kitartott, összeomlás szélén álló álcivil homo brüsszelikusz - miután a hisztiző pápamerénylő a saját anyját nem tudta megölni, csak a szomszéd idős bácsit engedte halálra fagyni - egy kerekesszékes (!), nyolcgyermekes (888), közmunkát végző kisnyögdíjas rezsicsökkentett MAGYAR(!!!) anya szoptató, ikrekkel terhes lányán (verbális) ERŐSZAKOT KÖVETETT EL; amikor is hazánk fővárosában, annak is szívében, a nemrég átadott és felújított, dübörgő gazdaságot demonstráló magyar emberek büszkeségén, az Ellengendernagy téren található albán-szír pékség és gyroSOROSozó ajtó nélküli hátsó mosdójába kopogtatás nélkül benyitó férfi a következő szavakkal sértette meg a hölgy lelki határkerítését: "Elnézést, koedukált?"

Lapunknak a szerencsétlenül járt, egy életre traumatizált fiatal nő a következőt nyilatkozta: "Nem, szartam."

Tanár úr kérem

Megint verejtékben úszik az ágyneműm így fél háromkor,
Azt álmodtam, hogy loptam húsz deka párizsit örkényrobitól.
Aztán Ön nyilvánosan megszégyenített,
Én meg kivonultam a tanteremből, mint megsemmisített.

Kilenc éve volt az érettségi,
De a lidérces szorongás a régi.
Emlékszik még arra,
Ahogy reálosként szartunk a magyarra?

Tanár úr kérem,
Én azt az egyet kérem:
Szálljon ki végre a fejemből,
És ígérem, elfelejtem a sérelmeket a gimiből!

Földrajzon például megfagyott bennem a vér, és nem azért,
Mert nem tudtam, hogyan lesz a csermelyből ér.
Tanár úrnak jelentem, az osztály létszáma teljes majdnem:
Hiányzik az empátia és a tisztességes hangnem.

Az biztos, hogy távolságtartóan mindig magázott,
De ha rossz napja volt, semmiségekért is megalázott.
Igyekeztem a kegyeit keresni,
Ennyire sikerült igyekezni.

Tudom, a szerenád egy alávaló hagyomány,
De hogy nem engedett minket a lakására, az milyen már?!
Hogy büntetésből nem jött velünk kirándulni,
Azon a mai napig tudok hosszan lamentálni.

Olyan mintát oktatott,
Hogy aki egyszer elbukott,
Az javítani nem tudott;
Leszerepelt örökre,
Míg a többiek röhögtek.

Önnek megfelelni képtelenség volt,
A kivételezett keveseken túl
Mindenki egyforma tuskó volt.

De higgyen nekem, nincs fájóbb és tartósabb a kimondott szavak élénél...

Ha az ember tizenhét,
Olyan, mint a szivacs, ha fél,
Leginkább a tudat alatt hathat,
Amit a verbális bántalmazással magába szívhat.

Visszhangzik a fejemben,
Amit harsogott a teremben:
"Lehetnek majd orvosok és mérnökök,
Funkcionális analfabéták, ha nem tudják,
Mikor és hol törtek be a törökök."

Tudom, ez nem #metoo,
Talán én dimenzionálom kissé túl...
De van abban valami bullying,
Ha beszól, hogy nincs betűrve az ing.

Ön kiváló szaktanár, a tudása imponáló,
Nem ferdítette pályáját kicsapongás és talponálló.
Tudom, tudom, a porosz rendszer az oka:
Aki kilóg, rendes ember nem lesz soha.

Tanár úr, ez nem egy aljas támadás,
Pusztán egy megkésett számadás.
Tartozom azzal magamnak,
Hogy akarjam az álmom szabadnak.

Tanár úr kérem, én megbocsátok önnek!
És azt hiszem, a nemzedékek, akik jönnek,
Több összhangra találnak Önnel.

Remélem, Ön is megbocsát nekem,
Hogy késett a vallomásféleségem,
Ha nyugodtan tudok aludni,
Már megérte sokáig vajúdni.